Minden évben egyre több fiatal művészt csábít a Mezőtúr déli szélén elterülő, vadregényes Takács-tanya. Itt, a Peresi-Holt-Körös partján immáron 37 éve működik egy különleges kolónia, ahol ember és természet, de még a kultúrák között is unikális kapcsolatra nyílik lehetőség.

Mezőtúr középkori mezővárosból fejlődött saját iparágakkal büszkélkedő kulturális központtá a 19. századra. A későbbi évtizedekben aztán kedvezőtlenül alakult a helyiek sorsa, a hangsúly sokkal inkább Szolnokra helyeződött. Sokan elköltöztek innen, de turisztikailag érdemes meglátni a városban rejlő mai lehetőségeket. Gyönyörű természeti környezetben helyezkedik el, attraktív építészettel rendelkezik, és a helyi East Fest fesztivál is dinamikusan fejlődik évente majd 50 ezer látogatóval.

A város szélén álló Takács-tanyába 1981 óta költözött új élet. A Peresi holtág partján álló felejthetetlen hársfasor teszi különlegessé, melyet az első tulaj ültetett fiatalon elhunyt felesége emlékére - meséli Györfi Sándor Munkácsy-, és Kossuth-díjas szobrász, a művésztelep vezetője.

A kolónia története összefonódik a Nyíregyháza-sóstói Éremművészeti és Kisplasztikai Alkotótelep sorsával. E szimpózium vezetője szintén Györfi Sándor volt, aki a modern viaszveszejtéses technika meghonosítását tűzte ki a műhely céljául. A karcagi születésű szobrásznak szánt szándéka volt alkotótelepet létesíteni a Nagykunságra is, de immáron  nem csupán a szobrászatnak szentelve azt.

Az elmúlt évtizedekben elismert, ráadásul nemzetközi eseménnyé nőtte ki magát a tábor,a fenntartást pedig alapítványi keretek között sikerül finanszírozni.  A több hetes időszak végén a városi galéria kiállítást biztosít az ottkészült munkákból, melyekből bizonyos darabok a  helyi közgyűjteménybe kerülnek.

A nyíregyházi kapcsolatok intenzíven továbbélnek: állandó vendég például Balogh Géza és Orr Lajos szobrászművész, a nyíregyházi művészeti élet jeles oktatói, idén pedig a hajdani tanítványok is aktív résztvevők voltak.  

„A tábor egyik legmegindítóbb pillanata látni a régi tanítványokat. Velük együtt alkotva elgondolkozok azon, hogy ezeknek az embereknek egészen más életpályája lenne, ha ott és akkor nem velünk tanulnak.”- mondja Egri Erzsébet festőművész.

Dorogi János most először vett részt az eseményen. Gömb és félgömb plasztikái szürreális atmoszférát csempésztek a kiállítótérbe. Felületükön fluid és organikus formák burjánzanak, a tábor és kiállítás mottója ugyanis az ember és természet közötti kapcsolat megjelenítése volt.

Boros Miklós János szintén Nyíregyházán kezdte pályafutását. Természetre reflektáló, lebilincselő kisplasztikái közül egyet  kislányával közösen készített a kiállításra.

Homoródi Éva fiatal művész már maga is Nyíregyházán tanít festészetet. Képei egyértelműen absztraktba hajlanak, de az élet felismerhető szimbolikái figurálisan is megjelennek átütő erejű hátterein.

A főváros kortárs világát Tomasz Piars lengyel származású festő képviselte. A Budapesten megtelepedett művész nemrég Varsóban állított ki, most pedig a peresi holtág partján ülve alkotta meg absztrakt kompozícióit, melyen impulzív színekkel, cseppszerű formákkal közvetíti ember és víz kapcsolatát, szinte 3 dimenziós térvilágot elevenítve meg a vásznakon.

Györfi Sándor számára fontos volt a nemzetközi kötelékek erősítése. Nem csupán a lengyel-magyar, de a mezőtúri hagyományokhoz hűen a kun-magyar kapcsolatokat is szem előtt tartva hívott meg fiatal művésznövendékeket egyenesen Kazahsztánból.

Az augusztus 20-án megnyílt kiállítás óta az alapítvány már a jövő évi terveken is gondolkodik. A szoboröntő pavilon felújítása, a tanya rendezése, a hársfasor védetté nyilvánítása, és továbbra is a mester és tanítvány, ember és természet,  valamint nemzetek közötti kapcsolatok építése jelenti a célt.

Kép és Szöveg: Pleskovics Viola