Jócskán túl a Támogatói napon a következő tapasztalatokat szűrtük le:

Kellemes napot töltöttünk a MissionArt Galériában.
Kishonthy Zsolt rengeteg korábbi folyóirat-lapszámmal megrakodva érkezett, így miután kialakítottuk a felvételhez igénybe vett sarkot-Műút került minden polcra, a pakolásban Kabai Lóránt is segített-, nem volt más dolgunk, mint várni. Hamarosan megérkezett az első interjúalany, így Gaál József művei, nameg a Műút-halmok között munkához láttunk.

Ahogy a támogató üzenetek egyre személyesebbek vagy szakmailag komplexebbek lettek, egyre világosabbá vált számunkra, amit addig csak sejtettünk vagy netán evidenciaként kezeltünk nem gondolva igazán bele:
a folyóirat sokaknak sokat jelent. Pályakezdőknek a lehetőség platformjaként, régi motorosoknak komoly szakmai mércével. Szerkesztőknek kiteljesedés jó ügyért, olvasóknak pedig olyan sokszínű élményért, amit néha gombák, zombik és képregények is tarkítanak.
Kirajzolódott előttünk egy valóban támogatásra érdemes nívós, de vagány kiadvány képe, és egy szakmailag korrekt, jószívű főszerkesztőé, akit legalább annyian méltattak dicsérő szavakkal, mint magát a Műút-at.

Szinte családias légkörben zajló, jó hangulatú napot zártunk. Közel húsz interjút rögzítettünk, ami talán nem tűnhet soknak, de a fentiek után azt hiszem, a minőség (újra) kiütötte a mennyiséget.
Az interjúkból készült támogató szpotok még mindig készülnek és kerülnek ki, ami pedig külön fantasztikus, hogy a támogató üzenetek utána sem szűntek meg(sőt!). Íme néhány:

"Kábé 160 különféle folyóiratot árulunk. A Műút kezdetektől fogva a legfontosabbak közé tartozik – azok közé, amelyeket mi is örömmel forgatunk, ha épp nincs sok vásárló a boltban. Nem tudjuk elképzelni a Műút nélkül a folyóirat-kínálatunkat. És nem is akarjuk.
Éljen a Műút!"

/Írók Boltja/

"Tíz érv az idén 10 éves Műút mellett:
- Deákpoézis/ Szöveggyár
- Napindító
- Kikötői hírek
- Kiskáté
- Nőtérfél
- Dizájn
- Képregény
- Műút-könyvek
- Dűlő
- A szerkesztők ♥"

/Fehér Renátó/

"Elfogult vagyok a Műúttal. Szeretem. Szeretem, ahogy kinéz, szeretem az illatát, szeretem a fantasztikus kritikai rovatot, szeretem, hogy képregények is vannak benne, szeretem a színházi írásokat, szeretem, hogy nemcsak publikálási lehetőséget nyújt pályakezdőknek, hanem jó szóval oktatja, játszani is engedi őket, szeretem a versrovatot, szeretem, hogy tizenévestől nyolcvan évesig írnak bele emberek, szeretem, hogy világirodalommal és filozófiával is foglalkozik, szeretem a szerzőit, szeretem és nagyszerű embereknek tartom a szerkesztőit és munkatársait. Olvasóként és szerzőként is rengeteget kaptam tőlük. Itt az ideje a törlesztésnek. Kérem, segítsétek őket! A Műút nem szűnhet meg!"

/Szekrényes Miklós/

"A Műút számomra azt a progresszív szellemet és korszerűséget testesíti meg, amit egyre inkább kiveszni érzek a magyar irodalomból. Emelett a kritikablokkjaik is elsőrangúak, a lapdizájnra öröm ránézni, és az a szellemi holdudvar sem semmi, amiből több tíz ígéretes, fiatal szerzőt léptettek be a körforgásba az utóbbi években. Van néhány felület, ahol tényleg örülök, ha publikálhatok, és a Műút mindig köztük lesz."

/Potozky László/

"Csak pár tény: a Műút az egyik legszínvonalasabb és legsokszínűbb publikációs tér a recens magyar irodalomban. Mérhetetlenül fontos tehetséggondozó munka, egységesen magas nívójú szépirodalmi merítés, miközben a szerzőgárda nem is lehetne változatosabb. Gyönyörű kiállítású lapszámok. Hosszú évek óta a legerősebb és legjobb kritikai rovat. És még kortárs filozófia, populáris irodalom - és képregény! Ez már önmagában elég. De amúgy meg remek csávók is csinálják. Nem tudtam ott lenni, amit sajnálok, de teljes mellszélességgel mellettetek vagyok."

/Pál Sándor/

"Az első regényem úgy kezdett formát önteni, hogy írtam belőle egy novellát 2014-ben. Kabai Lóri vevő volt erre a narkós vergődéseket bemutató agymenésre, amit a Műút online-on közöltek.
Egy évre rá a Könyvhétre megjelenő regényem részlete a Műút könyvheti mellékletében kapott helyet, egy olyan gyönyörű számban, ami a belbecs ismerete nélkül, esztétikai tárgyként is elsőrangú, jó újra és újra kézbe venni. Amikor abszolút nem bölcsész olvasók ebből a számból értesültek a regényemről, az is igazolást nyert előttem, hogy a Műút nem egy zárt, belterjes világ produktuma: sokszínűsége miatt a közönsége is sokszínű.
2014-ben fel sem fogtam, mennyit számít ez a nyitottság (egy ismeretlen író iránt is), hogy hányszor dobhatták volna vissza a regényt beindító szövegem, ha másért nem, terjedelmi okokból, hogy mennyit kilincselnek a pályakezdő szerzők rangos folyóiratoknál, hogy mekkora a szakadék a névtelenség és az elismertség között. A Műút több más erénye mellett átvezeti a pályakezdőket ezen a szakadékon, be az irodalmi élet világába.
Hajrá, Műút!"

/Szendi Nóra/

"Sok újat már nem fogok tudni mondani. De fontosnak tartom, hogy mégis mondjam. A Műút, nemcsak szóvirág, egyéni és fontos színfoltja a hazai folyóirat- és egyáltalán, irodalmi műhelypalettának. Vállaltan és bátran képviselnek egyéni ízlés- és értékvilágot, melybe épp ezért sok olyan választás is belefér, ami más folyóiratokba nem. A Műútról ugyanis minden mai magyar folyóirat példát vehet, amennyiben nem csak a jól kipróbált, biztonsági választást jelentő, befutott szerzőket közli, konfliktuskerülően óvatos, "népfrontos" jelleggel, hanem mer valamilyen lenni, néha jónak, néha kevésbé jónak tűnő, de rendre magas színvonalú összterméket eredményező döntésekkel. Kívül-belül egyedi, eredeti és azonnal felismerhető, mert jellegzetes lapról van szó, melyet komoly műgonddal, nagy hozzáértéssel hoznak létre profi szakemberek. Szerzőjükként, olvasójukként egyaránt elfogult vagyok érzelmileg, de nem szakmailag. Előbbi kapcsán meg kell jegyezzem, hogy legutóbbi kötetem, Az elfelejtett ünnep igen sok hányattatás után épp náluk talált méltó és igazán jó helyére, nagyszerű munkát végző kiadóra. Hálás vagyok, amiért közöm lehet a laphoz, és traumaként érne, ha ezentúl nem lehetne, tudniillik, ha ezentúl nem lehetne Műút. Legyen. Ne csak évi négy szám, ne csak nullszaldóssá koplaltatott online, hanem teljes fegyverzetben, ereje teljében. Ennek naiv, de annál jobban vágyott reményében írtam ezeket a sorokat. Meg ezt a kontextuálisan igen bárgyú szivecskét, Kabai Lórántnak külön is. Tartsatok ki, szükség van rátok. Szóval kisszív.