" A felkelő nap sugarai elérik a Narancs kaput- a három négyzetes hasábból épített szobrot- és kezdetét veszi a fényjáték: egyenes és görbe vonalak , geometrikus és formátlan foltok, fehér, narancs és a szivárvány színei. Ahogy kel a nap, úgy változik a műsor, majd rövidesen véget ér. Fél óra "színjáték" a szobában. A szobor érzékenyen reagál a legapróbb fényváltozásra. Igazi interaktív mű, szoros kapcsolatban a környezetével, magába szívva és a sajátos rendszerével tükrözve azt. Úgy mobil, hogy a nézőt készteti mozgásra, mert az meg akarja ismerni, fel akarja fedezni minden részletét. Egyszerre állandó és változó. Ismert és ismeretlen. A fizikáról, az optikáról és az emberi érzékelésről tanultak alapján végig lehet gondolni, mi történik, meg lehet fogalmazni, leírni, de az elemi élmény az teljesen más. Az gyermeki öröm a szivárvány láttán, fürdés a fényben és a színekben!

Botos Péter legfontosabb szobrai ezért hasonlíthatóak Anish Kapoor és Olafur Eliasson egyes alkotásaihoz, mint a Cloud gate 2011, a Non-Object szobrok(Tringle, Oval, Square Twist) 2008-2014, valamint a Seu corpo da obra (Your body of work) 2011, Room for all colors 1999-2002.

Kapoor esetében hasonló az elemi formák, a tükröződés használata, Eliassonnál a transzparencia, az egymás mögöttiség, mindkettőjüknél a színek erőteljes alkalmazása, a környezet és a néző aktív, részben a mozgás általi bevonása a műbe.
Kapoor, Eliasson és Botos egyaránt úgy kortárs alkotó, hogy a fizika törvényeinek speciális felhasználásával készítik el műalkotásaikat, amelyek sem tudatilag, sem technikailag nem lettek volna régebben megvalósíthatók. Valódi kortárs alkotások.

Miben különböznek Botos Péter művei? Mindenek előtt anyagukban, a tömbszerűen épített optikai üvegben. A nagy pontossággal csiszolt, majd egymáshoz ragasztott felületek technológiája behatárolja a lehetséges méreteket, a 40 centiméteres méret adott szobor esetében, már a megvalósítási határokat feszegeti. A kis méret ellenére a szobrászati tér azonban ebben az esetben nem csupán a szobor felületétől kezdődik: éppen úgy belemehetünk a mű belső terébe, mint Eliasson alkotásaiban, de nem valóságosan, hanem csak a szemünkkel vagy éppen fényképezőgépünkkel. Szintén Eliasson műveihez hasonlóan az installáción, a szobron keresztül láthatjuk a környezetünket. A szobor belseje egyszerre valóságos és virtuális, szinte mindenki számára ismeretlen, új dimenzió. Nem üres és nem teli. Az átlátszósága üresnek mutatja, az üveg anyagának a színe,a belső tükröződések, az áthatások, a kitakarások miatt azonban érezzük az üveg tömörségét, a levegőnél sokkal nagyobb sűrűségét.
. . .
Azt kívánom, minél többen fedezzék fel személyesen Botos Péter szobrainak rögzített virtuális valóságát, megtalálva azt a pontot, pillanatot, élményt, ami számukra a legtöbbet jelenti! "

/ Fotó: Illés Anett | Art Market Budapest 2019 /

/ Forrás: Zsdrál Design & Art /