A byArt Galéria hamarosan Bátorfi Szabolcs önálló kiállításának ad otthont "Horizontális univerzumok" címmel, ahol korábbi és új munkákat ismerhet meg a közönség.
A címadás egyik fele a művész belső világára, míg másik a tárlat installálásának mikéntjére utal, hiszen a kisméretű alkotások egyetlen vonalat képezve futnak végig a térben, dinamikát mégis azok keretének és technikájának változásaival adva. A megnyitón persze mi is ott leszünk... 

A tárlat az elmúlt 13-14 év anyagát öleli fel, a panelrendszerek, a kör és a négyzet ábrázolásának témájával. Az új képek gyakran korábbi munkák folytatásai egy-egy témarendszert kidolgozó sorozat részeiként. 
A kiállított anyag 25x25-ös méretű, változatos technikával készült művekből áll, így akril képekkel, tusrajzokkal, digitális printekkel, kollázsokkal és vegyes technikájú munkákkal is találkozhatunk. 

Az alkotás

Bátorfi Szabolcs szerint a művészet a tudatosság és az emóció érzékeny elegye, melyben a feladat az arányok megtalálása. Egyensúlyozás az iparosmunkába hajló gépies tudatosság és a gyermeki naivitás között.
Ez a kettősség kíséri minden munka születését, az ösztön és a tudat sajátos harcát pedig talán épp a művész személyisége dönti el, olykor szigorú, az érzéseket körbezáró tagolásokkal, máskor azokat elhagyó érzelemkitörésekkel.

"Amikor elkezdek festeni nem látom lelki szemeim előtt a festményt, csak egy körülbelüli elképzelés van."

Az első fázis ezért gyakran egy szinte transzállapotban történő automatikus firkálás, melyre-a művész bevallása szerint-még visszaemlékezni is nehéz. Ebből a révületből magához térve már tudatosan alakítja a formákat az adott gondolathoz, témához igazodva, majd hátralépve elmélyülten tanulmányozza a művet-akár órákon át-, hogy elvégezhesse az utolsó igazításokat és kész legyen a mű.

"Amikor csinálja az ember, abszolút nincs ezen a bolygón."

Alázat és geometria

Amikor a korábbi és jelen munkái, stílusai közötti kapcsolatról kezdtünk beszélgetni, érdekes okfejtésbe keveredtünk. Van-e evolúció a művészetben? Mit jelent a fejlődés? A művészet privát ügy?
Pályája kezdeteit az antik szobrászat hatása és a figurális ábrázolások töltötték ki, így kimondottan távol állt tőle a geometria vagy az elvonatkoztatás bármilyen formája. A művésztelepek, a Mester, és a szakmával való találkozás hatására kezdett a kézmozgást finomító tusrajzok vagy a szürreális nőalakok készítésébe, hogy később maga a vonal útja és szerveződése foglalkoztassa.

Ennek okán használtam én az evolúció szót, ő a fejlődést és jutottunk az antik szobrászattól az avantgarde művészekig. Merthogy alapvetően minden művész a saját korára reflektál. Megéli annak társadalmi változásait, hatásait, és annak kontextusában hozza létre műveit. Épp ezért nem lehet művészeket összehasonlítani vagy minőségi ítéletet hozni korábbiak alkotásmódjáról, hiszen mindenkit más környezetben más hatások értek.

"Nem fontos a stílus, csak a művészet."

Az egyén fejődik. Bejár egy utat, melynek során finomodnak a lelki rezdülései és a technikái, elhagyva a sallangokat képessé válik a lényeg megragadására, más szóval érettebbé válik a művészete.
Nincs tehát szó arról, hogy a művészet stílus függvénye lenne vagy, hogy a korábbi, figurálisan ábrázoló művészek fejletlenek lennének, hanem csak másként reagáltak a kortárs világra. Műfajtól függetlenül. 

A jövő

Szabolcs jövőbeli tervei között szerepel a festett panelrendszerek térbeli megvalósítása. Ezek a főleg a kör és a négyzet motívumával operáló kisplasztikák olyan térbeli konstrukciók lesznek, melyekben már nem a vonal lesz a főszereplő, hanem a test(az eddigiekkel szöges ellentétben).
Ez a projekt azonban még várat magára, egyrészt a munka anyagi-és térigénye miatt, másrészt pedig, mert jelen kiállítással a művész egy igen nagy korszakot zár, ami elégedettséggel tölti el...

 /Megtekinthető 2017. július 6-ig a byArt Galériában./

/A kiállítás kapcsán Szabolccsal a Civil Rádió készített interjút, mely meghallgatható ITT! /