Mindig izgalmas, ugyanakkor nehéz vállalás olyasmit mutatni a közönségnek, ami eltér a megszokottól, sőt, talán nehezebben befogadható, mint azok a tartalmak, amelyekkel a médiában nap mint nap találkozunk. Ha értékes témákról beszélünk, mint például a képzőművészet, annak középpontjában nyilván nem a könnyed szórakoztatás áll, így sokan-a megértés falaiba ütközve-elfordulnak tőle.

De mindenképpen kell-e, hogy a kortárs művészet csak egy szűk réteg kiváltsága legyen? Hogyan fejleszthető az a fajta nyitott szellemiség, ami ahhoz szükséges, hogy ne tituláljunk rossznak valamit, ami nem érintett meg minket? Hogyan formálódik, majd válik véleményünk olyan magabiztossá, hogy az bárki előtt vállalható legyen?....

A teljes cikkért kattints IDE!