Szín-direkt látvány-átiratok, szenzibilis fixációk, fékezett habzású habitus, alkonyatban oldott alakzatok… Vászon-szemcse sercegések, ecsetszőr-surrogások, kémiai pixel-neszezések, fénytani rejtőzések…

Perspektíva: kontra sík- és tér-elmélyülés. Dimenziók egy (minőség)felületbe préselése, a nem-vetületek, a kvázi-filozofikus nem-kérdések találkozása a lehalkított, csöndekkel átitatott, ön-tükröződések reflexióival…

Kusovszky Bea festészete, alkotás-módja igen változó, alakuló, korszakainak stílusát nem érdemes különféle definíciókkal, izmus-meghatározásokkal bekeretezni, kimerevíteni. Az egykori figuratív elemeket és a pop-artos gesztusokat magukba szippantották a geometrikus ábrák és ábrándok… A nonfiguratív képek: síkok, síkrendszerek, variálódó sík-rétegek által épülnek fel.

A szivárvány rétegei című sorozatánál megjelenik a moaré / moiré effektus is! A felületek megnyílnak, rezonálnak, érzékcsalódás-indukáló mozgásba lendülnek, miközben egyféle struktúra-lehetőségek, lenyomat-mintázatok, illetve optikai mélység-élességek is kialakulnak a vásznakon. Vigyázat! A véletlenszerűen meg-megvillanó, önmagukon átszűrődő, speciális fényhatású mintázatok által: színforrás- és hő-habzás keletkezhet (a néző elméjében)…

Ó, vizuális frekvenciák! Láng-minta jelenségek! Ó, bizonyos interferenciák!

A megnyitó közelében a (jelenlegi) Nap perszonifikációja, egy beteg táltos is megnyilatkozik. Nap Zoárd: mint infra-zoom, sol invictus, solaris perforalis, aki mindinkább indirekt effektus is – és metamorf-indukális…

Rezgés ®évül, felfeslik,

kép(zet) és létezés meghajlik,

seb-résen át lebomlik,

akár fél-álom, ájulás,

szellem bódító állaga, átjutás…

A kép(zet) lepereg – és

felfeszíttetik, mint rezgés

általi fény-sávok,

saját(os) szivárvány-arányok,

élet-idő szakaszok, kép-tér talányok…

Covidius mondta vala:

metamorfnak nincsen szava.

Amely mozgás hang nélküli:

ős-vir(t)usa rendkívüli…

Krízis és (és) kinézis:

aki benéz: kinéz (is)…

Metamorfózis, metamorfózis, és némi moaré / moiré-dózis*…

Covidius mondta vala:

szivárványnak van illata.

És amelyik szó nélküli:

belső fénye rendkívüli…

Szín-tézis zárványok, hangtompított illékonyság, szivárvány-íz keresés, óhajok íve, textúrák mozzanat-rögzülése, ö-ü-é-e, ö-ü-é-e, ü! – Latens testvér, titokzatos társ, belső utazás… I-á-á (sziv-ár-vány), i-á-á… – Elengedés, elengedés…

A beállítást ezennel kinyitom.

*A moiré-jelenség leírásával már a tizenkilencedik században is foglalkoztak a fizikusok. Lord Rayleigh egész precíz tudományos leírást adott róla egy 1874-ben megjelent művében, mely a diffrakciós rácsok elméletéről és készítésének kérdéseiről szólt. Megállapította, hogy ha két rácsot – amelyek hosszegységenként ugyanannyi csíkot tartalmaznak – kis szögeltéréssel fedésbe hozunk, akkor párhuzamos csíkrendszer jelenik meg, amelyben a csíkrendszer irányvonala felezi a két rács által bezárt külső szöget, és a keletkező csíkok távolsága az eredeti rácsok szögétől függ.

| Kusovszky Bea: A szivárvány rétegei , Art9 Galéria , Budapest , 2020. 09. 29. – 10. 09. |