A LATARKA Galéria "Magán metropoliszok" című kiállításának megnyitóján az izgalmas művek mellett-üdítő jelenségként-csodás példáját tapasztaltuk meg annak, milyen egy kiállítást megnyitó valódi reflexiója.

Jáki Mónika(városfejlesztő) ugyanis tervezett beszédét félrerakva, a kiállítás és a látogatók közegétől ihletve kezdett beszélni a közönséghez, tervezett szövegéből csak néhány részt emelve ki.
Az eredmény videónkon látható, az eredeti szöveget pedig itt közöljük.
"Nagyon jó kezdeményezésnek és témaválasztásnak tartom a kiállítást, nyilván azért is mert a saját érdeklődésem városfejlesztőként a város maga és benne az ember – de leginkább fordítva, hiszen a városok középpontjában az ember áll és az emberek interakciójából áll a város maga. Ehhez a város és a város terei csak eszközök, melyek ki kell szolgálják a folyamatokat.

A változásokkal, a gazdasági struktúraváltással és egyéb társadalmi igényváltozással együtt járó impulzusok – tőlünk függetlenül – átalakítják a nagyvárost és környezetét. A korábbi időszak – egyszerű célokat kielégítő – lassú, "kiegyensúlyozott", növekedését felváltotta egy olyan dinamika, amelynek eredményeként egy új Euro-város, egy Kárpát-medencei Metropolisszá válása valószínűsíthető Budapest jövőképében. Olyan új gazdasági funkciók, életfunkciók kielégítése iránt jelent meg hirtelen kereslet, amellyel párhuzamosan nem áll rendelkezésre megfelelő fejlesztési kínálat a fővárosban és környezetében. Miközben Budapest, mint főváros – gazdasági prosperitásának köszönhetően – Euro-várossá / Kárpát medencei Metropolisszá növekedéshez szükséges potenciálokkal rendelkezik, a város és környékének átalakulása spontán módon, koordinálatlanul folyik. A dinamikus kereslettel bíró nagyváros "megeszi" – az irányítás, térbeli menedzselés hiányosságai okán – gyarmatosítja, kihasználja és feléli környezetét. Az irányítás hiányosságai, a keresletre alapozott kínálat megteremtésének elmaradása, a lassú tervezés következtében nem jöttek létre azok az új struktúrák, funkcionális és fizikai rendszerek, amelyek a fejlődéshez, egy jól működő Metropolissá váláshoz szükségesek lennének.Mindig is izgatott megérteni az alkotásokat és azok mögöttes tartalmát, a késztetést, ami a dolog, probléma, avagy értékválasztás mögött húzódik, illetve az érzések sajátságos művészi eszközökkel való megragadását.
Elgondolkodtatásra késztetett művészeti oldalról jelen kiállítás is. Az adott témában való technikák használatának különbözősége, illetve különböző technikák egymással való ötvözése, és a különböző művészeti ágak közötti átjárás kiemelten érdekes volt számomra.

Múlt héten - éppen egy hete pénteken - szintén felkértek egy nemzetközi workshoppon (Talentum 2017 program) való részvételre, ahol fiatalok számára kellett az Ember, tér és környezet kölcsönhatásáról beszélni. Különböző mozgatórugók (trendek) működtetik a hármas együtt állását, melyből a város, a városi-tér, a metropolisz nem maradhat ki, és amely hármasban az embernek van a legmeghatározóbb szerepe.Kezdetben a templom, és piac terekben zajlott az élet, ahova az emberek leginkább találkozás céljából jártak. Azóta a terek átalakultak, sokfélék lettek, sőt egymással hierarchiába is kerültek. Létrejöttek a városok, nagyvárosok, városok és szuburbanizációs körzetük, a nagyvárosi terek melletti térségek, a metropoliszok – megnőtt, nő a város, és egyre nagyobb teret akar magának az őt alakító, befolyásoló folyamatok révén. Ezt meg kell tudni érteni- a kiállítás a jelenségre hívja fel a figyelmet.

István amikor felkért, említett egy kérdést: Egyéni vagy kollektív stratégiák vannak a témában? – nem hinném, hogy megválaszolható a kérdés, illetve IS-IS a válasz szerintem.
A magán metrolpolisz egy egyéni szűkebb világ, egy részlet, ahol az individum kerül előtérbe, az egyéni, alulról jövő érdekek mentén szerveződik és valóra válhatnak álmok, míg a kollektív „világ”, ahol már az interakciók nagyobb számban és terjedelemben történnek, ott az irányítottság, kívülről való befolyásoltság, kitettség lehetősége nagyobb.Minap egy szakmai levelező fórumon olvastam, és elhoztam mert azt gondolom nagyon is csatlakozik a témához:

„Ma a politika tematizál. Nem a társadalom igényeit igyekszik kielégíteni, hanem mint a matematikusok felvetnek egy problémát (sejtést?!), amit aztán igyekeznek megoldani (ha sikerül). A fizikusok ezzel szemben másként szisztematizálnak, így jöhetett Einstein is képbe. A PROBLÉMA van a középpontban, és bárki hozhatja a megoldóképletet. A társadalom, a szakma nálunk nem tematizál, követ, reagál.„

A művészet ezzel szemben felold és megold, felvet és tovább gondol.

Úgy érzem, jelen kiállítás alapján, hogy a városfejlesztő, tervező szakemberek túl mutatva, az itt látottak jelenségeket megfogalmazva akár megoldási alternatívákat is kínálhatnak a szakemberek számára.

A városfejlesztők felelőssége és egyben feladata, hogy a kitüntetett figyelemmel kövessék a terekben térségekben, városokban végbemenő folyamatokat. Ismerjék fel a problémákat (akár társadalmi, épített környezeti, szociológiai stb.) Figyeljék a városi folyamatokat, tereket és azt a városhasználók igényeinek megfelelően alakítsák, vagy újítsák meg és minőségi terek létrehozásával ösztönözzék az interakciókat.

A tervezők éppen a tértervezéssel, a negatív terek tervezésével foglalkoznak keveset, így a tereket leginkább a spontán folyamatok alakítják – ez a probléma és egyben hozzá csatlakozó megoldóképlet látható a művészek alkotásaiból is.

Örülök, hogy ezen kiállítás miközben a metropoliszról szól még is csak leginkább érzésekről, érzetekről, emberekről, azok találkozási helyeiről, és a környezetben meglévő jelek, monumentumok, monumentum-pontok tovább gondolásáról és azok újra értelmezéséről szól.

Véleményem szerint az összes városvezetőnek, városfejlesztési szakembernek, és nem csak a művészet iránt elkötelezetteknek szükséges a kiállítást megtekinteni. 

Szatmári Gergő fotó – amerikai koreai tér fotói

részben képzelt és valós tereket mutat meg a kint és bent élményével játszik és a kint-bent határát, áthatását is érinti; életteret „közöl”: a használat, az interakció, a találkozás a fő gondolat; a kapcsolódások minősége, valamint a tömeg versus egyén / akár elidegenülő volta – talán ennek bemutatása volt a cél)

Barakonyi Zsombor karc – városi jeleneteket komponál – legfőképpen Budapest ihletésűek – egyre jobban érzékelhető Budapest vonatkozásában is a nagyvárosi miliő / kérdés: élhető-e?

a tükröződés, csillogás külön játékossága meghatározza a térérzetet; dominál az ember és a városi lét érzése ÉRZÉSEKé a főszerep

Kerekes Gábor kollázs – installált munka, massza tér; élhető vagy nem

egymásra rakódó valóság – akár egy déli kisváros hegyein épült házak is lehetnének, de a színek, forma, és felíratok mutatják a nyüzsgő nagyvárosi igényt, amelyből „hiányzik” az ember – a negatív terek helyett az épített környezeté a főszerep, egyfajta elidegenedést láttat a hatásában ember nélküli ábrázolása

Mayer Éva - vegyes technika?; interaktív táblasorozat;

útjelző és sebesség korlátozó táblák melyhez az ellentétek társulnak / sebesség táblák – képzelt irányba haladás, valós sebességgel - egy szoba kerékpár, amely csak egyhelyben halad illuzionista haladással valóságos sebességgel;

irány mutató táblák - az irányok helyett az egyhelyben lét szimbólumkaként egy ágy jelenik meg - azonban a jóga aszanák királynője a gyertyatartás, amely a nem működő elakadt funkciók működését is beindítja, - (segítve a test és lélek irányait megtisztultan látni) még is irányt mutat. "

/Fotók: Kovács Dávid/